Felméréseink szerint a vásárlók döntő többsége tömörfa ajót szeretne konyhabútorára.

Ez tényleg szép és nemes kinézetet kölcsönöz a konyhánknak és ez a természetesség lágyan kisugárzik mindennapjainkra.

Néhány dolgot azonban nem árt, ha tudunk a fából készült konyhabútor elemekről:

"Élnek": tehát a fa, miután már kivágták, azután is mozog. Így amikot egy konyhabútor ajtót, vagy konyhapult elemet készítünk belőle, előfordulhat, hogy elcsavarodik (vetemedik), vagy összeszárad, legrosszabb esetben pedig szétdurran.

Hogyan lehet ezt kivédeni? A száradást nem tudjuk megakadályozni, mert a páratartalom nagyon lecsökkenhet télen a fűtési szezon ideje alatt, de párologtani azért tudunk. Amit pedig a kivitelező mindenképpen megtehet: Ha tömörfa a konyhabútor ajtóelemünk kerete és a betét is, akkor az ajtóelemek összeállítása során kenje be a betét éleit ugyanolyan színű páccal, mint amilyen színű az ajtófront lesz, és így tegye össze. Így ha össze is szárad, akkor se fog ordítóan kivitágítani a nyers fa, és a pácolt részek közötti különbség.

A másik létfontosságú dolog, hogy el kell fogadnunk azt a tényt, hogy a fa igenis öregszik, tehát a napfény és az oxigén hatására oxidálódik, egyszerűen elkezd sötétedni-barnulni. A pácolt felületek, különösen a vöröses árnyalatúak viszont pont az ellenkezőjét teszik ennek, kifakulnak. Ebből következik az, hogy mindenképpen egyszerre csináltassuk meg az egész konyhabútorunkat, mert a különböző elemek később történő legyártása miatt akár nagyobb színeltéréseket is kaphatunk.

Még mindenképpen említést kell itt tennünk a fenyőfából készített és a furnéros felületű ajtófront elemekről is. Ezeknél igein előfordulnak a különbségek, az egyikben több csomó van, mint a másikon, a furnér felülete nem egyezik meg, tehát ebből bonyodalmaink is származhatnak, mint vásárlóként, mint szakemberként is.